2011. január 22., szombat

Boros Anna Mária: ÉPÍTÉSZET MINT FILMKLISÉ

A televíziós filmekben vagy sorozatokban mindig is nagy jelentősége volt az egyes épülettípusok által tudat alatt sugallt szimbolikának. A rendezők előszeretettel választanak olyan épített környezetet, ami már maga segít az alaphelyzet felvázolásában. Az adott épület vagy környék, ami a jelenetben szerepel segít az érzelmek és érzések hatásosabb átadásában is. Persze néha túlzásba is esnek ezen elemek használatával a nagyobb szenzációhatás érdekében, ami kicsit „idilli” képet festhet elénk.

A filmek világában minden egy cselekményfajtának megvan a maga helyszíne, amelytől csak a legritkább esetben hajlandóak eltérni a készítők. Ezzel beskatulyázzák magukat és filmjüket, hiszen ők csak klisékben tudnak gondolkodni. A való életben semmisem egyforma vagy sablonos, minden kicsit más vagy éppen meglepő. Nincs ez másképp a környezettel sem, hiszen egyféle dolog nemcsak egyféle környéken és főleg nem csak egy adott fajta épületben történik meg. Pont azért építünk annyi féle különböző és gyökeresen más szellemiségű épülete, hogy mindenki megmutathassa saját egyéniségét, élethelyzetét és elvárásait. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ki kell, illetve ki lehet-e szabadítani a médiát ezen korlátok közül, vagy már túlságosan hozzászoktunk és az érthetőség valamint az élvezet rovására menne? Valószínűleg igen, ugyanis egyre elkényelmesedettebb társadalomban élünk, akiket mindig és minden eszközzel ki kell szolgálni.

1. Épített klisék az amerikai filmművészetben
Mindenki látott már amerikai filmeket és találkozott a bennük megrajzolt idilli világképekkel. Amely képek nagy részét az épített környezet különféle elemei alkotják, azon belül is főleg az épületek. Ezen építmények mindig kissé túlidealizált formában és állapotban jelennek meg a néző szeme előtt, az adott szituációhoz és cselekménysorozathoz mérten leginkább megfelelő valójukban. A rendezők igyekeznek olyan helyszíneket, épületeket választani (vagy éppen olyanokat építtetni), amelyek maximálisan érzelmileg is alátámasztják az eljátszott történetet. Sokszor már a jelenet első pár képkockája után tudhatja a néző, hogy nagyjából mi fog történni, ugyanis a helyszínek engednek következtetni a cselekmény további kimenetelére. Ennek legrosszabb és legfélrevezetőbb hozománya, hogy a néző egy idő után elhiszi, hogy mindennek ott és olyan körülmények között kell(ene) történnie a való világban is, ahogy azt már a filmekben megszokhattuk.
Minden egyes történet fajtához megvan a néző fejében a lehető legjobb helyszín és berendezés, amelyek között az leggyakrabban történni szokott. Megvan, mert a filmipar hosszú évek következetes munkájával igyekezett ezt felépíteni és most már csak a jól bevált skatulyákat kell előhúzni a fiókból és nem marad(hat) el a várva várt hatás. Annyi dolguk van csupán, hogy oda kell helyezni a megfelelő épületeket a megfelelő berendezéssel és a dolog oroszlánrészét már el is végezték, a színészek játéka már csak másodlagos, csak egy kis hab az építészek által előkészített tortán.
Mindennek persze van pozitív és negatív oldal is. Egyfelől rettentően pozitív helyzet, hogy az építész szakma és ezzel együtt az építőipar eljutott egy olyan magas szintre, hogy már gyakorlatilag (kis túlzással persze) a színészek nélkül is képes lenne filmeket készíteni és sikerre vinni. Másrészről eléggé szegényesnek tűnik a filmes oldalra nézve, hogy csak ilyen klisékben tudnak gondolkoni és nem képesek kilépni a maguk által felépített korlátok közül. Harmadsorban pedig mivel csak ezen sablonokat alkalmazzák állandó jelleggel, a filmek által az átlagember gondolkodásmódját is leépítik és megfosztják a lehetőségtől, hogy valami újat, váratlant, „szebbet” és jobbat ismerhessen meg, újabb tapasztalatokkal gazdagítva a nézőket.

1.1 Családi házak
Az első, és egyben a filmekben legtöbbet látott, klisé a családi ház és vele együtt megteremtett képzettársítások, amelyek összességében a tökéletesség látszatát keltik.
A felépített szimbolúm már puszta jelenlétével azt a képzetet sugallja, hogy egy nyugodt környéken vagyunk, egy jómódú közösségben. Itt a családok tökéletes körülmények között élik tökéletes és meghitt életüket, nevelik fel gyermekeiket és a gyanús elemek is távolról elkerülik a környéket. A házak és környékük makulátlan állapotban vannak, tiszták és ragyogóak akárcsak új korukban. Minden családnak megvan a maga személyre szabott háza, ami mindig és minden célra megfelel. Nem kell más miatt aggódniuk csak, hogy munkába járjanak és a segítsék gyermekeik fejlődését. Azaz maga a családi ház és gyönyörű állapota által vagyunk abba a téves elképzelésbe ringatva, hogy ez egy igazi álomvilág. A család az, amit a háza kívülről mutat!?

1. ábra – Idilli családi ház a Született feleségek c. sorozatból
Ezen fogalmak összekapcsolása a családi házzal alapvetően jó elgondolás, csak sajnos nem minden ennyire fekete vagy fehér. Először is anyagi helyzetük függvényében vannak családok (és sajnos ők vannak többségben), akik nem engedhetnek meg maguknak egy kertes házat és ha mégis akkor az nem mindig olyan, amilyen a legmegfelelöbb lenne számukra. Másodszor pedig, ha olyan szerencsések is, hogy ilyen rendezett környezetben élhetnek, akkor sem biztos, hogy minden a legnagyobb rendben és szeretetben folyik otthon. Minden családban van egy féltve őrzött titok, amit szeretnének a külvilág elől elzárva tartani. Ezért a családi ház kliséje, habár alapvetően jó elgondolás, de mégis nem törvényszerűen alkalmazandó.
Erre a klisé típusra nagyon jó példa a fenti képen látható Született feleségek c. sorozat, amelyben szinte csak ez az egyetlen épület típus kerül bemutatásra. Filmek közül pedig talán az Amerikai szépséget említeném meg.
1.2 Városi bérházak
A következő elég gyakori sablon a filmek világában a városi bérházak sajátos mikrovilága, amelyeknek már a puszta látványa is félelmet és bizalmatlanságot sejtet.
A sablon szerint a bérházak csak és kizárólag egyféle képpen nézhetnek. A filmesek követelményei között első helyet foglal el a romos, mármár dűledező külső és belső állapot. Az is fontos, hogy emelett minél nagyobb rendetlenség és kosz legyen az amúgy is szűk és sötét folyosókon (is). Ezen épületek olcsó lakásaiban pedig csak háromféle embercsoport élhet: a szerencsétlen sorsú lecsúszottak, az idős nyugdíjasok (az áldozatok) és a különféle válogatott bűnözők. Mindenki természetesen teljesen elszigetelve, a saját kis lakásában él, hogy minnél kevesebb kontaktusa legyen a közösséggel. Hiszen a többiek úgyis, csak bajt hoznának rá.

2. ábra – Városi romos bérház folyosója a Mentalista c. sorozatból
Ezek a tulajdonságok már közel sem a mai általános állapotokat tükrözik, hiszen az elmúlt század óta, azért volt jelentős fejlődés az épületállományban. A városi bérházak (társasházak) már nem sötét és elhanyagolt épületek, hanem a városi középosztály viszonylag modern lakhelyei, világos és tiszta környezetet biztosítva a lakóknak. A közösség tagjai még mindig kicsit elszigetelten élnek, de semmiképpen sem bizalmatlansági okok miatt. Tehát ez a klisé már kicsit idejét múlt, de a kívánt hatást mindenképpen el lehet vele érni.
1.3 Loft-ok
Egy szintén az amerikai filmekre jellemző építészeti klisé a loft-ok, azaz művészlakások milyensége.
Ezekben egyrészt közel valós bemutatásra kerül egy élethelyzet én annak főbb jellemzői. Vagyis a különböző művészek által műteremnek is használt olcsó(nak tűnő) lakások, az azokra jellemző szabad, puritán, szertelen, kaotikus mégis átlátható berendezésével. Eddig rendben is lenne a dolog, de ezen életterek általában elég frekventált környékek (ma már általában belvárosok), eléggé drága lakásaiban kapnak helyet, ami szöges ellentétben áll a művészekre jellemző (és a filmekben is bemutatott) pénztelen életmóddal. Másrészről pedig nem minden művész él ilyen szabad elvek szerint, hiszen jórészük a saját birodalma berendezéséhez is olyan műgonddal áll neki, mint egy-egy művének, ezáltal alkotásra ösztönző légkört teremtve.
A loft jellegű lakások leginkább ismert példáját a Hősök c. sorozatból való alábbi képen mutatja. Látható rajta, hogy mennyire egyértelműnek tekintik, hogy képekkel kell tele lennie a festő otthonának, persze minnél kaotikusabb elrendezésben.

3. ábra – Loft a Hősök c. sorozatból
1.4 Penthouse-ok
Egy szintúgy közkedvelt klisé a penthouse, a felső tízezer nagy része életének ez a színtere.
Az ilyen lakások leginkább szembetűnő jellemzője a hatalmas ablakfelületek használata, amely azon felül, hogy mindig csodás kilátást nyújt a városra. Rendkívül tágas és világos tereket eredményez a lakásbelsőben. Az üveg csillogása általában a lakás többi részén is visszaköszön, ezzel a fényűzés, gazdagság és tisztaság látszatát keltve, persze nem teljesen alaptalanul. Hiszen a benne élő emberek ilyenek, szeretni mutogatni, amit elértek.

4. ábra – Egy „James Bond” stílusú lakás
Itt viszont van egy jelentős különbség a többi sablonnal szemben, nevezetesen hogy ezt tulajdonképpen igaznak is tekinthetjük a valós tapasztalatokat tekintve. A gazdagabb rétegbeli emberek egy része tényleg ilyen fényűző lakásokban tengeti mindennapjait. A hirdetésekben el is nevezték az ilyen lakásokat „James Bond” stílusúnak, hiszen ezen filmek nélkülözhetetlen tartozékai a penthouse-ok. Persze ez rendkívüli magamutogatásnak hat, de ez esetben ez nem a filmipar hibája. Tekinthető tehát ez a klisé egyfajta társadalomkritikának is.
1.5 Középületek
Egy újabb igen sűrűn látott klisé a városi középületekhez, közhivatalokhoz kapcsolható, amelyek már nagyságukkal tiszteletet parancsolnak.
Általában monumentális, ámde tucat épületet választanak a szerepre. Elég egyszerű szerkezetű és rideg kinézetű épületek ezek, beleolvadva a többiek által képviselt szürkeségbe. Amelynek a nagysága, mintsem az ötletessége sugározza azt, hogy meg kell adnunk az intézménynek járó tiszteletet. Azaz a tiszteletet, amit az intézménynek kellene elérnie, azt az épület maga éri el, a megfélemlítés módszerével. Ez pedig elég hibás hozzáállásnak tekinthető társadalmi szempontból.
A kívánt hatást persze ez a klisé is eléri a nézőkben, de a valóság itt is merőben eltérő. A köz céllal épült épületek mindig is igyekeztek valami különlegeset nyújtani, hogy felkeltsék az emberek érdeklődését (ha múzeum jellegű) vagy hogy mutassák az állami beruházások értékét (ha kormányzati célú). Ezeknek kell kitűnnie a szürke tömegből és értéket képviselni, irányt mutatni a társadalom többi részének.
1.5.1 Kormányzati hivatalok
A szürkeség és ridegség hatványozottabban igaz, ha az adott épület nemcsak, hogy egy egyszerű középület, hanem egyben egy állami hivatal székhelye is. Ilyenek például a rendőrségek vagy bíróságok épületei, amelyek rendszeresen jellegtelen, mármár igénytelen külsejű (és berendezésű) épületekben foglalnak helyet, nem egyszer eléggé rendezetlen környezet képét nyújtva. Azt a látszatot próbálják ezzel kelteni, hogy szinte semmire nincs pénz és évtizedekkel ezelőtt megállt a fejlődés az állami hivatalok épületeiben. Aki ezekbe belép megilletődve, sőt mi több megfélemlítve érzi magát, és állandóan azt hiszi, hogy valami felsőbb erő (a nagy testvér!?) figyeli őt. A helyzetet súlyosbítja, hogy mindezen elemek az emberek bürokráciáról kialakult képét is felerősítik, ugyanis az emberek nagy része a külső (az épület kinézete) alapján ítél meg egy testületet és nem a belső (szervezeti működés) alapján. Ugyanis neki csak erre van rálátása és az esetek nagy többségében a kettő között van is valós összefüggés.
Szerencsére üdítő kivételként felfedezhetjük az újabban egyre népszerűbb nyomozós filmek ultramodern laboratóriumait. Lehet, hogy a bemutatott eszközök már a másik irányba mennek túl a valóság határain, de ezekben legalább a közönség elé tárnak modern és korszerű építészeti megoldásokat is, amelyek igenis részei napjaink újonnan tervezett épületeinek. Ilyenek például a tágas és világos, nagy üvegfelületekkel határolt terek, amelyek nagyszabású de mégis szerethető hatást érnek el. Vagyis inkább így, az építészet reprezentatív ágának felhasználásával, kellene a hatást elérni a filmekben is, mintsem a szokásos, negatív és félelemkeltő, építmények bemutatásával.

5. ábra – A régi és az új stílusú kormányzati épületek (Dr. Csont, Miami helyszínelők)
1.6 Romos épületek
Az utolsó, bár közel sem ritka, alkalmazott klisé a romos, lepusztult állapotban lévő épületek használata a mozivásznon.
Itt egy dupla skatulyát fedezhetünk fel, ugyanis ilyen épületet csak horror filmekhez lehet használni és horror filmekhez is csak ilyen épületeket érdemes díszletként alkalmazni. Az már csak mellékesen jegyzendő meg, hogy ezen épületek csak éjszaka érdekesek a filmesek számára, hogy ezzel is növeljék a nézők félelem érzetét. Visszataszító külsejű, dűledező, sötét és rendkívül rossz állapotú (úgymond szellemjárta) házak, amelyek minden pontja elvesztette eredeti funkcióját és már nem sok választja el őket a totális megsemmisüléstől.

6. ábra – Romos és félelmet keltő épület az Odaát c. sorozatból
Itt a valósággal nehéz lenne párhuzamot vonni a filmbéli események nem létezése miatt, de annyi mindenképp feltűnő, hogy néha az emberek valós életébe is sikerült ilyen képzelt félelmeket valósként beültetni a fenti klisé által.
2. Épített klisék az európai filmművészetben?
Az európai filmesek már nem annyire felszínes művészek, mint amerikai kollégáik. Itt sokkal gyakrabban találkozhatunk a sablonoktól messze elrugaszkodott, sokkal életszagúbb környezetekkel. A bemutatott épületek nem a legmodernebb építészeti remekművek és a belső berendezés sem mindig az elmúlt év divatját tükrözi. Igaz ez mind a köz- és magánépületek filmbéli bemutatására. Szinte senki sem lakik makulátlan házakban vagy lakásokban, az irodák sem a legújabb üvegpaloták, valamint az utcakép is valós, nem takarják el való világot a néző elől.
Az európai rendezők nem érzik szükségét annak, hogy egy álomvilágot tárjanak a szemünk elé. Sokkal inkább abban látják a siker kulcsát, ha az emberek hétköznapi életben is használt épületeit vetik a vászonra. Egy ilyen otthonos környezettel jobban lehet azonosulni, mint egy távoli idealizált világképpel.

7. ábra – Garázslakás a Taxi c. francia filmből
3. Összefoglalás
Tehát összességében elmondható, hogy az amerikai filmekben használt építészeti témájú klisék (kevés kivételtől eltekintve) idejét múltak és hibás képzetet keltenek a nézőkben. Van persze igazságtartalmuk is (különben nem lennének ennyire egyértelmű sablonok), de állandó alkalmazásuk túlzottnak tűnik és ötlettelenség látszatát kelti.

Felhasznált irodalom
1. ábra - http://image58.webshots.com/58/3/36/94/2713336940087298456KQnJsu_ph.jpg
2. ábra - A Mentalista c. amerikai sorozat egy képkockája (filmből kivágva)
3. ábra - http://heroeswiki.com/Image:Isaac's_loft.jpg
4. ábra - http://i.dailymail.co.uk/i/pix/2010/08/10/article-1301918-0AC0D2D1000005DC-949_634x435_popup.jpg
5. ábra - http://www.daemonstv.com/wp-content/uploads/2009/08/bones_11-two-shot-office_rjwf2.jpg, http://fc04.deviantart.net/fs15/i/2007/044/b/c/csi_miami_lab_hallway_no_02_by_red5.jpg
6. ábra - http://fc07.deviantart.net/fs71/i/2010/214/8/f/Supernatural_Haunted_house_by_Caro43.jpg
7. ábra - A Taxi c. francia film egy képkockája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése