2011. január 22., szombat

Benyusz Bence: ÉPÍTÉSZET ÉS MÉDIA

Az építészet és média logikai, és fizikai összefüggéseinek vizsgálata technológiai összeolvadásuk küszöbén. A tömegmédia hatása a fogyasztók építészeti értékrendjére, az építőművészet veszélyeztetettsége a globális versenyben.


1. Építészeti média

Bár ennek az írásnak nem témája az építészeti média, mégis a címszó első bekezdést érdemel. A későbbi sorok vitatható összefüggései, és talán helytelenül megfogalmazott kritikájának fontos ellenpontja az építészet és média kapcsolatának ez az alapvető fogalma, és kiterjedésének tényszerűsége. A globális médiában bár elenyésző a témakör által kiharapott rész, mégis érdekes szempont a mintegy fél generáció alatt lezajlott fejlődés. Napjainkra elmondhatjuk, hogy a nemzetközi építészeti média önmagában akkora részt jelent a mára már nehezen összefogható, a fogalom valódi jelentését feszegető médiában, mint negyven évvel ezelőtt ez a „szó” önmagában tette. Nem az építészet mint művészet és szakma kiváltsága ez az állapot. Az alapjába véve szabad véleményformálásra, érdeklődésre, illetve a felgyorsult technológia fejlődésre építő fogalom megannyi témakörnek kínál hasonló vagy ennél sokkal nagyobb helyeket a kiteljesedésre. A technológia alapú, de mára már kultúrfogalommá érett eszköz és gondolkodásmód kritizáltan szennyezheti az évezredes múltú, az alapvető emberi ösztönökre építkező művészeteket, cserébe globális szabadságot kínál. A sokszínű, és sokoldalú építészeti média igényesen szolgálhatja ki a témára éhezőket, vagy biztosíthatja szabad véleménynyilvánításuk. A technológia elérhetővé teszi a határok nélküli kommunikációt, közös összedolgozást, vagy gyorsabb fejlődést eredményező versenyhelyzeteket. Az ízetlen globalitás talán támadható, de előnyei hasznos kompromisszumot kínálnak a média kártékonyságát firtató gondolkodónak.

2. Építészet és média

A korábban jól definiálható média fogalom, jelentősen átlépte korábbi jelentését. A mára már kiszélesedő technológiai eszközkészlet azonban elkente a fogalom valódi jelentését. A két témakör kapcsolatának vizsgálatakor elkerülhetetlenné válik a pontosabb körbeírás, az ez esetben használt jelentéstartalom. Dolgozatomban a médiát mint tömeg-kommunikációs alapfogalmat kezelném, melyet a szinte bárki számára elérhető technológiák eszközkészletén belül tovább szűkítek a specifikus témákat célzó médiacsatornák kizárásával. Egyszerűbben szólva a mindennapjainkat akaratlanul is körülvevő vagy meghatározó médiumokkal, vagy azok járulékos elemeivel foglalkozom, keresem helyüket az építészetben és fordítva.
Építészet és média. A kapcsolatuk kettős. Kereshetünk egy szellemi és egy fizikai összefüggést kettejük között. Bár nevezhetnénk ezt egy erkölcsi, egy eszmei, vagy egy szerkezeti, formai összeköttetésnek is. Mindegyik szempontnak van értelme. Összefüggésük megfoghatatlanságában kereshetünk felelősséget, tanulságot, értelmet. Fizikai kapcsolatukban kutathatunk kompromisszumokat, láthatunk benne fejlődést, vagy értéktelenedést, hideg globalitást.
Esetünkben az ÉS szócska jelentse ezt az elágazást, és ez a kötőszó legyen a választéka most a gondolatmenetnek.

2.1 Logikai ÉS

Ha feljön a média mint téma, mindenki automatikusan, -talán joggal- felelősségét kezdi firtatni, kritizálni a hétköznapjainkban. Nyilván a szórakoztatóipar alappilléreit adó multimédiák, miután reggeltől estig, tehát akár teljes ébrenlétünk alatt bombázhatnak saját akaratunkból bármilyen ingerekkel, impulzusokkal, elképesztő felelősséggel gazdálkodhatnak. Nem beszélve arról, hogy minden generációnak „műsort” szolgáltatnak. Pontosan ezért van szükség nemzetközi szinten túl állami korlátozásra, vagy akár a háztartásokon belüli tudatos szűrésre, „házi-szabályzatra”. Az építészek is (ez esetben mint művészek vagy szakmájukban gondolkodók) előszeretettel kritizálják például egy adott nemzet nyelvén megszólaló, és ott legkedveltebb, legnézettebb médiumok felelősségvállalását, közvetített értékrendjét. Magyarország építészeti frissességét, karaktereinek folyamatos el-elmosódását gyakran állítja párhuzamba a szakma, a hazai média-kommunikáció hibáival, profizmusának hiányával. Nyilván az építészet említett probléma köreit kevésbé érinti a középület építészet, hiszen ennek programalkotásában és elbírálásában is többnyire szakmai közönség vesz részt. No de, hány családi házra jut egy színház, vagy könyvtár. A „veszélyeztetett réteg” sokkal inkább a lakosság, aki nem szentel egy életet, sőt még éveket sem a szakma lehetőségeinek megismerésére, és miért várhatnánk ezt el tőle. Sőt, motiváció híján, gyakran miért is érezne késztetést hazája kulturális identitásának továbbélésében? Egyszerűen, saját módján átlátható, magát beleképzelni tudó megbízói szándékot fogalmaz meg, és nyilvánvalóan ezt is kéri számon a kijelölt építészen. Az országot bejáró figyelmes turistában pedig gyakran marad meg inkább falvaink, városaink családi, vagy társasház-építészetének szedetlen képe, mely egy általános utcakép 90 százalékát alkotja. Badarság lenne azonban napjaink semmi földjére tévedt családi ház trendjeinek fájdalmát elverni a médián. Ez ugyannyira az építész felelőssége is, aki gyakran az érték-arányos munka keretei közt, a kisebb ellenállás, a probléma mentesebb, ügyesebb együttműködést választja. A mindennapi média azonban kész gondolatokat, elképzeléseket tálal az estéit a tv előtt tengető közönségnek.
A mozifilmek, és a később még előtérbe kerülő reklámok bár tudatosan kezelik és használják az építészetet, feladatuk elsősorban a leírt cselekmény vagy termék lehető leghatásosabb körítése. A reklámszociológia tudományában pont az jelentené a legnagyobb gondot, hogyha akár egy reklámfilmben, akár egy plakáton megjelenő építészeti kép maradandót, megjegyezhetőt alkotna a célközönségben. Az eladásra szánt terméknek vagy szolgáltatásnak hiteles, és az áru előnyeit erősítő hátteret képezzen a használt tér vagy formavilág. Különösen izgalmas az autóreklámok építészeti világa, ahol egy fejlesztést, egy mindig modernebbnél modernebb terméket adnak el, aminek vásárlói indíttatása is ugyanez. Egy típusújításnál szívesen használják a konkurens autókra utaló képeket régebbi, kicsit ideje múltnak ítélt építészeti környezetben, míg a frissen megjelenő modellt egy kiugróan modern, gyakran high-tech épület sziluettje előtt vonultatják fel. Ennek érdekes története a BMW új típusát bemutató, utólag visszahívott promóciós film, amely Zaha Hadid BMW gyárának épülete tövéből kikanyarodó autó képével indul. Itt a brand-ért felelős szakemberek a reklám felvétele után úgy ítélték meg, hogy bár az épület még most is friss és dinamikus, már korábban összefonódott a BMW márkanévvel, ezzel együtt a régebbi típusokkal, és bár a házat ismerők csak egy kis részébe is, de gyengülhet a megújulás arculata. Ezek a húzások nem meglepőek, sőt abszolút logikusak, mint az is, hogy egy reklámban lássak akár egy nagyszerű házat, vagy egy szimpatikus nappalit, belső teret, udvart, kertet, amik megtöltenek érzésekkel, de egy jó reklám végével, a csattanó után a tálalást felejtsem el, és minden ebből eredő érzést kössem össze az eladandó termékkel. Természetesen egészen más lenne a helyzet, ha magát az építészetet, vagy építész-irodát reklámoznék. Ilyen esetekben is előfordulhat, például városfejlesztésnél, ingatlan értékesítésnél, hogy kevésbé egy szubjektív építészeti vélemény a cél, hanem egy jó hangulat, kellemes érzés beültetése. Nagyon nehéz terep a témában a hazai pálya, mert egy termék háttere könnyedén felülírhatja a tervezett hatásokat. Az ott élőkben elkerülhetetlenné válnak a „hozott” érzések. Erre lehet példa az egyik kereskedelmi csatornán nyereményként bemutatott robogó képe, amely felismerhetően a kilencedik kerület egyik elmúlt években rehabilitált terén készült, és ezzel elkerülhetetlenül társítva a gondolatot, hogy milyen árfekvésű, vagy milyen kategóriába tartozó az egyébként korábban ismeretlen típusú motor.
Talán más módon de ugyanebbe a helyzetbe tartozik a mozifilmek építészeti világa is. Ugyan, itt nem az értékesítés, hanem gyakran a hosszú, akár emberöltőnyi cselekmény, vagy történet tömör, hatásos, és átérezhető tálalása a cél. A jól megfogalmazott háttér észrevétlenül erősíti a hangulatot, vagy éppen ellenkezőleg, szítja a feszültséget. A cselekmény által megfogalmazott történet sűrű, erős érzelmeket generál, melyek nyilvánvalóan hosszabb vagy rövidebb időre meghatározó élményként tapadnak le a nézőben. A történéseket körbeölelő valós vagy valótlan építészeti tér, egy fikción keresztül, de valódi érzésekkel telítődik. Valós városi tereknél lehet akár ez egy tudatalatti deja vu érzés, de lehet ez ellenszenv, vagy egy otthon hasonlóságainak kellemes párhuzama.
A két műfaj hasonlósága, hogy a tudatosan alkalmazott építészeti tér alázattal él a cselekménnyel, vagy szolgálja a kitűzött célt. Lehet elképesztő, összetett, izgalmas, vagy hihetetlen, kevésbé vállal felelősséget (de nem is célja, vagy feladata) az építészeti világ változásait figyelmen kívül hagyó közönség mindennapi értékrendjének alakulásában.
Megannyi sor után joggal merül fel a kérdés, hogy tucatnyi más dolog mellett, építészetileg is nevelheti egy jól működő tömegkommunikáció a fogyasztókat. A megoldásra nem is az elmélet, hanem az elmúlt évtized gyakorlati médiatapasztalata hívta fel a figyelmet. Mégpedig nem is egy összefogott építészeti program, hanem a multik PR-ja volt, ami beleavatkozott a tömegmédia ízlésvilágába. A reklámszakemberek felfigyeltek arra, hogy míg a filmek az aktív cselekményekkel kizárják a nézőket a háttér terek részleteiből, addig a sorozatok lassabb, real-time történései sokkal mélyebbre engedi őket. Cselekményük aprólékosságával nemcsak a szereplők válnak a közönség mindennapjainak részévé, hanem a történet visszatérő helyszíneit a nézők is belakják, és megismerik. Ezek a sorozatok napról napra töltik meg történetekkel, és ez által élettel a díszletek belső tereit vagy az épített környezetet. A 24 óránként megjelenő epizódok nem mindig kötik le a nézők figyelmét, akik ezáltal fokozatosan fedezik fel ezt a mesterséges, vagy valódi hátteret, tudatosan vagy tudat alatt közelebb kerülhet hozzájuk az adott bútor, szín, vagy anyaghasználat. Gyakran a multik, de az egyedi tervezők is szívesen rendezik be ingyen, az említett szappanoperák tereit, díszleteit. A magyar hétköznapok televíziós sorozataiban észrevétlenül, de megjelennek az IKEA termékei, de az unalmas kiegészítők közt felbukkannak valódi modern kincsek is. Az újszerű anyaghasználat, bútorok, vagy konyhai megoldások amit az emberek fantáziája a kirakatokban látva még nem tudott élettel megtölteni, fokozatosan olvadnak be a működő háztartások mindennapjaiba. A tömegek megismerik és lépésről lépésre, de így talán gyorsabban bizalmat szavaznak a változtatásoknak. A szereplők életmódjának sokszínűsége tudatos párhuzamot keres és talál az ország társadalmi összetettségével, különbségeivel. Tudat alatt mindenki megtalálja saját hasonlóságait az életekben, és az ezt körülvevő terekben, és ezek mindennapi működését megismerve bizalommal alakítják ezek szerint saját élettereiket.
Ezek az apró hazai jelek tovább erősítik azt az elképzelést, hogy egy összefogott, más szakmák felé nyitott, és együttműködésre képes hatékony hazai médiakommunikáció talán értékes és vállalhatóbb módon avatkozhat bele, a célközönség tudatos képzésébe, alakításába. Nem mehetünk el azonban amellett, hogy ezek a több száz milliós költségvetéssel gazdálkodó hazai tv-s produkciók mennyire szegényes építészeti világgal, és milyen száraz frissességgel kezelik ezeket a kérdéseket. Bár a jóval nagyobb büdzsével komponáló nemzetközi csatornák itthon futó sorozatai valóban értékes, és gyakran még a sokat látott szakma számára is elgondolkodtató építészeti trükköket vonultat fel, nem kielégítő kifogás a hazai piac beszűkültsége és anyagi korlátai.





2.2 Tárgyi ÉS

Az építészet és média fizikai kapcsolatának kutatásakor, ismét csak nem mehetünk el a reklámok a hazai és nemzetközi reklámszociológia mellett. Letagadhatatlan az a tény, hogy a szinte követhetetlen technológiai fejlődés, és globális médiahatalom sehol sem tartana az üzleti világ motivációja, professzionális kampányai nélkül. A reklám nem csak az újabbnál újabb média eszközök terjedésének és fejlődésének eredője, de a médiát eltartó legfontosabb üzleti érdek módszere is. Naiv gondolat, ha azt feltételezzük, hogy például a média építészet legnagyobb motiválója nem a reklámipar. Talán a média és építészet fizikai kapcsolatának gyökerei maguk a reklámok, és a házak mint lehetséges felületek voltak.
Az építészet legismertebb média vonatkozása az épület mint reklámhordozó. A kezdetben egyszerűen falakra festett reklámoktól indulva, az egyre élesedő versenyhelyzet, és üzleti érdekek tovább-továbbfejlesztették, a megjelenítést szolgáló technológiákat. Gondoljuk először az egyszerű kivilágított reklámtáblákra, majd önmagában világító reklámokra, később a mozgó-kép megjelenítésre alkalmas, eleinte kisebb, majd hatalmas kivetítőkre. Magyarország gazdasági felzárkózása, fokrólfokra költözteti be az újabbnál újabb technológiákat. Nem lehet és nem is kell keresnünk hazai vonatkozásait, identitást a magyar média művészetekben. A globális műfaj nagyszerű szakembereket képzett ki itthon is, akik a piac felzárkózásával folyamatosan honosítják a fejlettebb országokban már bevált reklám-kommunikációs módszereket, technológiákat. Gondoljunk például csak ez elmúlt években a városi óriásplakátok, reklámtáblák fejlődésére, intelligens animálására. Pontosan ez a fejlődés vezetett az óriás kijelzők, tetszőlegesen feltölthető épületnyi kivetítők teljes homlokzatos takarásáig. Még maradjunk inkább a vászon mögött: az építészetnek mint potenciális reklámhordozónak gondolkodnia kell az épület felületeinek életével, működésével, még a tervezés fázisában kompromisszumokat kell ajánlania, hogy később ne az építészeti alázat lehessen az egyetlen eszköz.
A médiahomlokzatok korszakának küszöbén, gyakran még mindig olyan problémákkal küzd az építészet, mint Bán Ferenc kevésbé lelkes munkája, az elmúlt években épült nyíregyházi Korzó bevásárlóközpont épülete, mely kőburkolatára szabálytalan reklámszivárványként tapadnak az üzleteket, a várost vagy magát a házat népszerűsítő üzenetek. Ennek ékes ellenpéldája a tőle 50 km-re Debrecenben épült FORUM. A piacot és bevásárlóközpontot tervező Finta csoport tudatos, gondosan tervezett, és építészeti anyaghasználatával együttműködő reklám felületeket prezentál, a nyíregyházihoz hasonló, már csak helyzetéből magas egzisztenciájú épületen.
Az építészet és média összeolvadásának trendi gondolatában talán haszontalanok a sorok, melyek az építészetet bekebelező reklámipar hitelét firtatják, de pont megérnek ennyit. Bár a hazai mérnökök élen járnak a médiahomlokzatok fejlesztésében, újításaiban, naiv az elv, hogy a technológia mögé szorult építészet inkább valami nemes és közhasznú fejlődésért hoz áldozatot, nem pedig holmi tömör alázat a globális médiavilággal szemben. Azonban a most rossz arcát mutató globális technológia önmaga ellensége is, hiszen az építészeti média joggal firtatja a kérdést: „Bulvárhomlokzat vagy médiaépítészet?” ( www.hg.hu Hajdu Gáspár)

Felhasznált szakirodalom
www.hg.hu
www.wikipedia.hu
bldgblog.blogspot.com
archrecord.construction.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése