Ha belépünk egy térbe, a több érzékszervünket egyidejűleg érő ingerből összeáll egy komplex térbeliség, egy atmoszféra. Ennek az atmoszférának az átéléséhez, annak minden dimenzióját észlelnünk kell, jelen kell lennünk a helyszínen, meg kell tapasztalnunk környezetünket. Azonban az építészet jelentős százaléka ma képek és szavak formájában jut el hozzánk, így rengeteg információ elveszik. A terek filmen való közvetítésével kerülhetünk legközelebb a valóság észleléséhez, így minimalizálhatjuk az információveszteséget.
1. Atmoszféra az építészetben
Egy valós teret három geometriai dimenziója mellett még számos egyéb tulajdonsága is jellemez. Amikor egy teret, környezetet észlelünk, minden érzékszervünk kapcsolatba lép azzal. A különböző ingerek egyidejűleg hatnak ránk, a látás mellett, hallásunk, szaglásunk, tapintásunk is dolgozik. A rengeteg minket érő inger feldolgozásával kialakul az emberben egy kép, egy benyomás az adott térről. Egy atmoszféra, ami a szemlélőből érzelmeket vált ki. Gernot Böhme német filozófus mondta: „… az atmoszférák érzékelése sohasem vész kárba. Talán nem tudatosul, mégis kihat hogylétünkre. Ezzel az építészetnek számolnia kell, s számol is vele. Pontosan az építészet teremt mindenben, amit csak alkot, atmoszférát.” (Moravánszky 2007:258) „Az építészek voltaképpen mindig is dolgoztak atmoszférákkal, karakterekkel, hangulatokkal és fiziognómiákkal.” (Moravánszky 2007:32) írta Moravánszky Ákos, de ma talán még inkább érdeklődnek az építészek az atmoszférák tudatos kialakítása iránt.
Hogy mégis milyen tulajdonságokból épül fel egy atmoszféra, azt építészek és építészkritikusok már régóta tárgyalják. Többek között Peter Zumthor is összefoglalta, hogy mennyi minden is befolyásolja a megélt valóságot. A 2003. június elsején, a wendlinghauseni előadásában, arról beszélt, hogy miből áll össze egy olyan építészeti minőség, téri tulajdonsághalmaz, ami őt igazán megindítja, mik azok a részkérdések amik őt foglalkoztatják és segítik abban, hogy megfelelő környezetet teremtsen építészetének használói számára. Az Atmoszférák című előadását kilenc fejezetre tagolta, hangsúlyozottan teljesen szubjektíven, melyben egy-egy fejezet egy-egy újabb komponensét tárgyalta a sok részből összeálló egésznek, az atmoszférának. Ezeket még kiegészítette három függelékkel, hogy még teljesebbé tegye a képet. A fejezetcímek, egy kis magyarázattal a következőek: 1. az építészet teste – a valós anyagokból felépülő váz, ami határolja tereinket; 2. anyagok összeférhetősége – együttélése; 3.terek hangja; 4.terek hőmérséklete; 5.a minket körülvevő tárgyak; 6.önuralom és csábítás között – a mozgás befolyásolása a térben; 7.külső és belső közötti feszültség; 8.a meghittség fokozatai – az emberi mérethez való viszonyulás; 9. fények – anyagok viselkedése fényben és árnyékban; 9+1.építészet, mint környezet – az élet helyszíne; 9+2.kohézió; 9+3.a szép forma.
Az eddig tárgyaltakból egyenesen következik az a gondolat amivel Moholy-Nagy László Az anyagtól az építészetig című könyvét nyitja: „egy műalkotás sohasem válik tolmácsolása révén személyes élményünkké, a leírások és elemzések legjobb esetben is csak cerebrális útmutatók; bátorságot adhatnak ahhoz a kísérlethez, hogy önállóan hódítsuk meg ezeket a műalkotásokat a maguk időbeli és biológiai valóságában.” (Moholy-Nagy 1968:7)
2. Idő és mozgás szerepe az építészetben
„Az organikus térstruktúrát nem csak szemünkkel tapogatjuk le, mely képekre bontja, hanem – mozgásunkon keresztül – egész testünkkel is. Ezáltal élünk az organizmusban, mintegy részévé válunk.” (Moravánszky 2007:140) írta Fritz Schumacher német építész Az építészeti alkotás érzéki hatásai című írásában. Mozgásunk közben érezzük át az atmoszférákat, mely atmoszférák a mozgásunk és mások mozgása függvényében változhat, így maga a mozgás is az alapjává válik az általa kapott képnek. „… a mozgás viszont elvezet az idő fogalmához..”, hiszen a mozgás fogalma értelmezhetetlen az idő fogalma nélkül. „Ez az időfogalom elválaszthatatlanul kötődik az építészet lényegének megragadásához.” (Moravánszky 2007:139) írta Schumacher. Tehát az építészet nem csak térbeli művészet, hanem időbeli művészet is. Schumacher azt mondja, hogy az időben lejátszódó mozgás közben egy úgynevezett „mozgáskép” ébred bennünk, mely sokkal gazdagabb, (de ez által pusztán optikailag értelmezhetetlen is) mint az „az optikai kép”. Ez a mozgáskép, más érzékszervek által befogott ingereket hordoz magában és hordozza a múltat is. Egy későbbi optikai kép észlelésekor, is bennünk él. A mozgáskép és az optikai kép együttdolgozása szükséges a térélmény teljes átéléséhez, a valóság megtapasztalásához. Azt tehát láthatjuk, hogy az építészet a teret, az időt és a valóság többi összetevőjét is magában foglalja. Illúziónak nincs helye. A valóság megértéséhez, azonban személyes tapasztalat szükséges.
3. A film, mint az építészet közvetítője
Moholy-Nagy László a film legfőbb összetevőiként a következőket vizsgálta: „optikai (látás), akusztikus (hang), kinetikus (mozgás)” (Moholy-Nagy 1996:271). Egy tér látás útján felfogható időpillanatnyi képét, a fotóművészet közvetíteni tudja. A háromdimenziós alakzatokat két dimenzióba redukálja, de saját művészete által pótolja az elvesztett dimenziót. A nézőpontok, részletek, megfelelően kiválasztott időpillanat a szemlélőt gondolkodásra, tanulmányozásra buzdítja, ezáltal jobban feldolgozhat olyan ingereket, amik mellett a művész közvetítése nélkül elsétált volna.
Mivel az építőművészetben a három dimenzióhoz ennyire szorosan kapcsolódik a negyedik dimenzióként az idő, így közvetítésére egy, az időt is kifejezni tudó közeget kell találni. Olyan továbbításra van szükség, ami a valóságot a legnagyobb mértékben vissza tudja adni. A fotóművészet a három dimenziót még le tudja képezni két dimenzióba úgy, hogy az még érthető legyen, de ahhoz „Inkább fényképsorozatokra volna szükség, hogy az épületet ne csak térben mutassuk be, hanem tér-időben” (MÉ Utóirat 2006/1:44) írta Nagy Dénes. Az építészi fotókon hosszú exponálásnál az időkomponens bizonyos mértékig megjelenik, de ez nem elégséges. A filmművészet az a művészet, ami már az idővel kielégítően tud komponálni. Ezzel együtt képes kezelni az időhöz szorosan kapcsolódó mozgást is. „A mozgókép sajátossága az, hogy eseményeket ábrázol, időbeli változásokat állít elénk” „… a mozgás a film egyik leglényegesebb sajátossága, esztétikai törvény számára, hogy felhasználja és értelmezze a mozgást.” (Arnheim 1985:159) „A való életben minden észlelet vagy észlelet-sor megszakítatlan térbeli és időbeli folyamatként jelentkezik minden észlelő számára…” „A valóság nem ismer térbeli és időbeli ugrásokat. A tér és az idő folyamatos. Nem úgy a filmben. A lefényképezett időszakasz bármely ponton megszakítható” „És a tér folytonossága ugyanígy megszakadhat.” (Arnheim 1985:27) írta Rudolf Arnheim a művészetpszichológia amerikai professzora. Ebből láthatjuk, hogy film jóval szabadabban kezeli mind a teret, mint pedig az időt. Egy illúziókkal telibb művészet, mint az építészet. Ez a tulajdonsága engedi azt, hogy a valóságot torzítsa. Az, hogy egy közvetítő művészeten, áthalad a közvetített művészet, törvényszerűen magába foglalja a torzítást. Azonban az atmoszférák igaz közvetítéséhez még így is, az eddig ismert legalkalmasabb médium. A realitás visszaadása nagyban függ a közvetítő művésztől. Mivel a téralkotás művészete komplex művészet, nem csak az alkotótól, hanem a szemlélőtől is energia befektetést igényel. A filmművész azonban segíthet az értelmezésben.
A film a hang dimenzióját is képes továbbadni. „.. nem csupán egyfajta hangzásvilág hanem, legalább három: beszéd, zörej, zene.” (Deleuze 2008:280) írta Gilles Deleuze francia filozófus, esztéta, filmteoretikus. Azzal, hogy a képhez hangot is kapcsolhatunk (vagy éppen a hanghoz képet), újabb fontos szegmensei közölhetők a térnek. A terek akusztikája ugyanis, nagyban befolyásolja a bennük keletkező atmoszférát. Mozgások generálta hangok, zörejek információt adnak a terek méretéről, alakjáról, a beépített anyagokról is. A hangok pontosítják a térről kapott képünket, az atmoszférát. Egy videóban a rögzített hang, és az általa kifejezett akusztikus tér, bővítheti is a vizuális teret. „A képen kívüli tér egy elvben vizuális térre utal, amely természetes módon hosszabbítja meg a képben látható teret…” (Deleuze 2008:282) írta Deleuze.
Ha a vizuális képhez zene kapcsolódik, a térérzet is módosul. A zene a zörejek által adott információkat tompítja, vagy teljes mértékben megsemmisíti, és ezzel együtt egy új képet ébreszt bennünk. A probléma okára, amiért az új kép nehezen egyezhet a valóssal, Pogány Frigyes írása mutat rá: „… a művészeti ágakat a valóság visszatükrözésének módja szerint egy képzeletbeli tengelyre fűzhetjük fel… A két végpont elvben az abszolút térbeliség és az időbeliség. E tengelyen ki is jelölhetjük a fontosabb művészeti ágak helyét, aszerint, hogy az alkotásokban milyen jelentősége van a térnek és az időnek. (A végpontokon természetesen egy művészeti ágat sem helyeztünk el.) … festészet, szobrászat, iparművészet, tárgyformálás, építészet, városépítészet, tánc, színpadi művészet, film, irodalom, zene.” (Pogány 1976:360) A filmművészet tehát ilyen tekintetben közelebb áll az építészethez, mint a zene. „A zenében az idő kompozíciós szerepe konkrét, reális, a téri viszonylatok viszont imaginárius jellegűek. Ezzel szemben az építészeti környezet kompozíciójában mind a téri mind az időbeli faktorok reálisan jelentkeznek.” (Pogány 1976:363) A hangokkal, zörejekkel ellentétben a zene nem az adott térben keletkezik. A zene bevágásával egy újabb művészet kelt bennünk képzeteket és kérdés, hogy ezek a képzetek mennyire erősítik vagy gyengítik, a valóságot. Ahhoz, hogy az atmoszférát erősítsék, immár két közvetítő művészetnek kell együttdolgoznia az építészettel. A valós atmoszféra közvetítését, a zene megzavarja, de, mint ahogy a film is segíthet a filmművész által értelmezni a valóságot, úgy ehhez hozzájárulhat a zene is a zeneszerző által. Ehhez azonban a három művészetnek kell együttdolgoznia, és egymást áthatni, átérezni.
4. Az építészeti atmoszféra videók
Építészeti atmoszféra videóknak azokat a kisfilmeket nevezem, melyek nem bemutató vagy oktató videók, pusztán egy hangulatot, benyomást gerjesztenek, akár kortárs, akár történeti építőművészeti alkotásról. Ilyen videókat a magyar és nemzetközi internetes építészeti és design portálokon találhatunk (pl.: www.dezeen.com, www.archdaily.com, stb.). Nem az épület tervezője készíti azt saját maga hirdetésére, hanem egy filmművész a saját nézőpontjából dolgozza fel. Az épület tervezőjének kommentárja nem magyarázza a teret, az csak a filmesen (bizonyos esetekben a zeneszerzőn is) és a nézőn múlik. Hosszuk átlagosan kettő és öt perc között változik, tehát nem igényel sok időt, de talán olyan mély nyomot hagy nézőben, hogy elgondolkozik azon, amit látott.
Az építészeti videó, általában az építészeti fotó alapjaira támaszkodik. Mivel az építészet értelmezése a cél, a vágások akár 10 másodperc hosszúak. A kamera legtöbbször rögzített. A tereket nem saját nézőpontunk mozgásával érzékeljük, sokkal inkább a használók mozgásán és viselkedésén keresztül. Tehát, ezekben a filmekben, ellentétben az építészeti fotóval, az ember esszenciális fontosságú. Egy mozifilm azért működik, mert a néző azonosul a színésszel. Az építészeti videókban, annyiban szükséges az azonosulás, hogy a tér letapogatását átélhessük a valóban ott tartózkodó emberen keresztül. A lencsevégre kapott személyek viselkedése az atmoszféra közvetítésnek fontos eleme, általuk a művészet valósággá válik. Az ember jelenléte az építészetnek léptéket ad. Mozgásával kijelöli a tengelyeket, útvonalakat, valamint kiemeli az épület és ember kapcsolódásának pontjait. „… települések esztétikumát teljes mélységben általában csak hosszabb idő alatt ragadhatjuk meg, főként a különböző időpontokban szerzett benyomások összegződése alapján” (Pogány 1976:375) írta Pogány Frigyes. Az atmoszféra videókban, nem települések mutatnak be, de egyértelmű cél, az idő múlásának hangsúlyozása, hogy a néző egyre közelebb kerüljön a térhez. Az idő az emberek, természet, fények mozgásán keresztül realizálódik. Az építészeti fotó sorozatok is gyakran különböző napszakokban készült fotókat tartalmaznak. A film folyamatában képes megörökíteni a változást, és felgyorsítva hangsúlyozni azt.
A következőkben vizsgált alkotók kiválasztása teljesen szubjektív alapon történt. A filmművészet ezen műfaját még gyakran fotográfusok űzik, még nincsenek nagy nevei.
Cristobal Palma (http://vimeo.com/cristobalpalma) fotográfus cartegna de indiasi Flor del Campo iskoláról, bogotái El Porvenir óvodáról, és medellini Coliseos sportcsarnokról készült videója egyaránt szociálisan kiemelt fontosságú épületeket mutat be, és az építészettől a viselkedéstanulmány irányába is húz. Műveiben az emberek fokozott szerepet kapnak, már-már szereplőként jelennek meg. A filmjeiben cselekményszerű jelenetek játszódnak le a bemutatott épület tereiben. Zenét nem használ, a hangot a zsivajok, zajok, zörejek adják. Az atmoszférák nyersen kerülnek ábrázolásra, a lehető legvalósabb módon.
Pedro Kok (http://vimeo.com/pedrokok) videói egy egészen másként közvetíti a bemutatott alkotásokat, hiszen a helyszínen rögzített hangot nem hallhatjuk, a vizuális közlést zenével kapcsolja össze. Ezáltal az atmoszférát átértelmezi, zene alkalmazásával hangsúlyozza az építészetet.
Bár egy részről nem tartozik a témához,mégis szót kell ejteni Alex Roman (http://vimeo.com/user1337612) művészetéről. Roman nem építészeti fotózással vagy filmezéssel foglalkozik, de atmoszféra videókat készít. Filmjeinek különlegessége, hogy az egész film számítógéppel készül, melyben az építészeti alkotásokat (pl.: Louis Kahn exeteri könyvtára, Santiago Calatrava milwaukeei múzeuma) teljesen valósághűen előállítja, de utána a fikció lehetőségét kihasználva átértelmezi azt. Valóságban lehetetlen elemeket használva a saját művészetén keresztül átalakított atmoszférákat közöl.
Összefoglalás
Ahhoz, hogy az építészek helyesen tudják végezni munkájukat a terek és ezzel együtt az atmoszférák megértése szükséges. Ideális esetben ez a megértés magukban az adott terekben történik. Az esetek kb. 5 százaléka ideális. A maradék 90-95 százalékban lehetnek segítségükre az atmoszféra videók. Az építészeti videók nem pótolhatják a személyesen átélt atmoszférákat. Bár az építészeti film az valóság végtelen dimenzióiból át képes adni a három téri dimenziót (két dimenzióba redukálva), az időt, a hangot, valamint a művészek tehetségétől és a befogadók fogékonyságától függően még sejtethet egyéb dimenziókat is, végtelen számú információ a helyszínen marad. „A térlátás szempontjából elsődlegesnek tűnő vizuális percepció csak akkor válik reálissá, ha a látott tárgy képéhez a tapintható anyagszerűséget asszociáljuk. A térbeliségről nyert képzetünk taktilis emlékképekhez kapcsolódik még akkor is, ha a képzetet közvetlenül létrehívó inger vizuális vagy auditív eredetű.” (Moravánszky 2007:212) írta Szentkirályi Zoltán. Tehát, a film vizuális és auditív eszközeivel kelthet taktilis illúziókat. Így az emlékképekkel együtt az építészeti videókból is tanulhatunk.
Felhasznált szakirodalom
Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin (2007). Gernot Böhme: Szineztéziák. ebben: A tér. Terc kiadó, Budapest, 258.o.
Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin (2007). Moravánszky Ákos: A tér fogalma az építészetben. ebben: A tér. Terc kiadó, Budapest, 32. o.
Peter Zumthor (2006): Atmospheres. Birkhauser, Bázel, 6-72. o.
Moholy-Nagy László (1968). Az anyagtól az építészetig. Corvina Kiadó, Budapest, 7. o.
Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin (2007). Fritz Schumacher: Az építészeti alkotás érzéki hatásai. ebben: A tér. Terc kiadó, Budapest, 139., 140.o..
Moholy-Nagy László (1996). Látás mozgásban. Műcsarnok- Intermédia, Budapest, 271. o.
Magyar Építőművészet Utóirat (2006/1). Nagy Dénes: Architektonikus művészet 44. o.
Rudolf Arnheim (1985): A film, mint művészet. Gondolat, Budapest, 27., 159.o.
Gilles Deleuze (2008): Az idő- kép. Palatinus, Budapest, 280., 282. o.
Pogány Frigyes (1976): A szép emberi környezet. Gondolat, Budapest, 360., 363., 375. o.
Moravánszky Ákos, M. Gyöngy Katalin (2007). Szentkirályi Zoltán: A térművészet történeti kategóriái. ebben: A tér. Terc kiadó, Budapest, 212. o.
http://vimeo.com/cristobalpalma (2010.12.15)
http://vimeo.com/pedrokok (2010.12.15)
http://vimeo.com/user1337612 (2010.12.15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése